Visszatérés
Egy porbaroskadt házat keresek,
mondják – itt állt a lápon.
E könnyáztatta őstalaj vetett ki,
itt születtem.
Hallom, a ház kicsiny volt,
roppant tagjaim lehetnének,
de a szűk falak összenyomtak,
büszke mellem behorpadt,
s kissé satnya lettem.
Botladozva, feszes kamasz-arccal
közétek léptem tudós tanárok,
s féltem megcsúszom fényes pillantástokon.
Tápláltatok szép szóval, könyvvel,
s oly észrevétlen emeltetek fel,
hogy hálámat feledve égre kacagtam,
s e láptól végleg elszakadtam,
féltő asszonykönnyek űztek el.
Egy porbaroskadt házat keresek,
mondjátok – hol állt a lápon?
Hol vagytok jámbor játszótársaim?
Lássátok mivé lettem.
Habzsoltam könyvet szerelmet,
s a csenevész fattyból íme óriás lett,
torzarcú gólyalábon álló lidérc,
ki riadva néz le rátok
egészséges emberszabású jópajtások.