Visszatérés

 Egy porbaroskadt házat keresek,

mondják – itt állt a lápon.

E könnyáztatta őstalaj vetett ki,

itt születtem.

Hallom, a ház kicsiny volt,

roppant tagjaim lehetnének,

de a szűk falak összenyomtak,

büszke mellem behorpadt,

s kissé satnya lettem. 

Botladozva, feszes kamasz-arccal

közétek léptem tudós tanárok,

s féltem megcsúszom fényes pillantástokon.

Tápláltatok szép szóval, könyvvel,

s oly észrevétlen emeltetek fel,

hogy hálámat feledve égre kacagtam,

s e láptól végleg elszakadtam,

féltő asszonykönnyek űztek el. 

Egy porbaroskadt házat keresek,

mondjátok – hol állt a lápon?

Hol vagytok jámbor játszótársaim?

Lássátok mivé lettem.

Habzsoltam könyvet szerelmet,

s a csenevész fattyból íme óriás lett,

torzarcú gólyalábon álló lidérc,

ki riadva néz le rátok

egészséges emberszabású jópajtások.